A Boldogsághoz vezető hiányzó láncszem

2020-02-20

A legtöbben szeretnénk nap, mint nap boldogok lenni. Erre törekszünk, annak ellenére, hogy ez nem fenntartható érzés. 2004 óta dolgozom Magyarországon azért, hogy az emberek jóllétét fejlesszem, hogy minél többen elérhessék a virulás (flourishing) állapotát. Az angol “flourishing” kifejezés jelzi azt a folyamatot, amit magyarul „kivirágzásnak, kivirulásnak” hívunk. A folyamat leginkább a nyíló virágokhoz hasonlít. A virulás az az állapot, amelyben az egyén - természetéből eredendően - kiteljesedik s ezáltal gazdagítja saját és a környezetében élők jóllétét. Másképp fogalmazva a viruló ember magas szintű érzelmi, pszichológiai és szociális jóllétben él. Kiteljesedett életet él, reziliens, csakúgy, mint jellemző rá, hogy pozitív társas kapcsolatai vannak, életében célja van illetve cselekedeteivel pozitívan és aktívan hozzájárul a társadalomhoz.

Most az egyén pszichológiai jóllétének egyik szerves részére, a rezilienciára fogok fókuszálni, mivel pont a reziliencia hiánya az, ami a magyarok több,,mint 90%-át gátolja meg abban, hogy “kiviruljanak”. Azonban jó hír, hogy a reziliencia tanulható, erősíthető és fejleszthető, ehhez azonban megfelelő kifejezést kell létrehoznunk, és közös megegyezésre szükséges jutnunk a jelenleg szintén hiányzó jelentését illetően is. A legtöbb magyar ember nem ismeri a reziliencia kifejezést és úgy tűnik, hogy ezzel kapcsolatban sok a félreértés is. Hankiss Elemér a néhai híres magyar szociológus egy személyes beszélgetésünk alkalmával úgy fogalmazott, hogy „ez a kifejezés nem létezik a magyar nyelvben” és bölcsen azt javasolta nekem, hogy a latin kifejezést használjam, amikor rezilienciáról beszélek. A “reziliencia” főnév jelentése az “újjáéledés”, amit először az 1620-as években használtak és a “resilio” szóból ered. A latin “resalire” ige jelentése “újjáéledni”, azaz visszapattanni, felgyógyulni.  

 

Mielőtt tovább vizsgálnánk az “újjáéledés” folyamatát, vizsgáljuk meg, hogy milyen az, amikor hiányzik belőlünk a reziliencia. Az ilyen ember kimerültnek, fásultnak tűnik amiatt, hogy belevonódik az őt körülvevő negatív és kritikus interakciókba, ezért gyakran halljuk őket panaszkodni saját kinézetük miatt, családjukról, munkájukról vagy pénzügyi helyzetükről. Gondolhatunk a rezilienciára úgy is, mint a belső energiaháztartásunkra, ugyanis az energiaszintünk nemcsak fizikai, hanem mentális és érzelmi töltéssel is bír. Ha magas szintű a rezilienciánk, úgy érezhetjük, hogy fel van töltve belső akkumulátorunk, így sokkal könnyebben tudunk a kihívások során nyugodtak maradni, tisztán gondolkodni és érzelmeinket kezelni anélkül, hogy eltúlzott vagy extrém módon viselkednénk. Könnyedén kitérhetünk az élet, a helyzetek vagy emberek “pofonjai elől”, szembenézhetünk a kihívásokkal, ahelyett, hogy hagynánk, hogy elnyomjon a stressz, vagy lemerülnének energiatartalékaink. Ahogy egy lemerült autó akkumulátora is, ha mi magunk kimerítjük belső elemeinket, akkor nem lesz elegendő energiánk akkor, amikor igazán szükségünk lenne rá, s ilyenkor nehéz a legjobbat kihozni magunkból akár teljesen hétköznapi helyzetekben is, sőt könnyen előfordulhat, hogy ilyenkor a megküzdés is további energiákat emészt fel belőlünk.

 

A legújabb kutatások szerint egy kis gyakorlással bárki képes a saját rezilienciáját fejleszteni. Sokféle módon beavatkozhatunk, mielőtt a stressz tévútra térítene bennünket. Ez azért különösen jó hír, mivel sokkal gyakrabban vagyunk feszültek, mint amennyire annak tudatában lennénk. Gondoljunk csak arra, amikor épp lelassul a forgalom, vagy a havi befizetésre váró rezsi számláink jutnak eszünkbe. Ezek mind stressz üzenetként kódolódnak az elménkben. Az ilyen és ehhez hasonló számtalan kis stresszhatás összeadódik bennünk, amiért végül magas árat fizethetünk. Ahhoz, hogy stresszt éljünk át, nincs szükségünk arra, hogy egy ragadozó veszélyeztesse az életünket, az elutasítás és a magány érzése is például ugyanazokat az idegpályákat hozzák működésbe, mint egy vadállat látványa. Bár már nem találkozunk vadállatokkal, az olyan mindennapi stresszorok, mint a közlekedési lámpák piros jelzése, a havi számlák vagy a múlt és a jövő miatt érzett rendszeres aggodalom, alkalomról alkalomra ugyanazokat a félelem miatt érzett idegpályákat aktiválják. Minél gyakrabban válunk feszültekké, ezek az idegpályák annál inkább fognak hasonlítani egy stabil, bejáratott gyorsforgalmi autópályára, amelyen ez az egyfajta gondolkodásmód válik alapértelmezett működéssé. Egy jó módja saját rezilienciánk tesztelésének, ha megfigyeljük, hogyan reagálunk olyankor, amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogyan szeretnénk. Az, ahogyan a kisebb stresszhatásokat kezeljük az életünkben, nagy valószínűséggel előrejelzi, hogyan fogunk reagálni igazán kényes helyzetekben.

 

A reziliens emberek nem vesztegetik az idejüket arra, hogy kellemetlen dolgok miatt vagy a jövőben esetlegesen bekövetkező események miatt aggódjanak. A reziliens emberek képesek nézőpontot váltani és egy visszaesés után talpraállni vagy “újjáéledni”. Amikor valami rossz történik velünk, akkor sokan újra és újra lejátszák az eseményeket a fejükben, újra és újra átélve a fájdalmat is. Ez az úgy nevezett rágódás. Ha megnézzük ezt a folyamatot, amiben megszakítás nélkül ugyanazokat a haszontalan gondolati köröket futtatjuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy nem haladunk előre a gyógyulás és fejlődés felé. A “kifejező írás” rendszeres alkalmazása előre mozdíthatja a rágódókat és új felismerésekhez is vezethet kihívásainkkal kapcsolatban. Tehetünk egy próbát! Írjuk ki magunkból 20 percig folyamatosan azt, amit egy adott nehézségünk kapcsán gondolunk és érzünk, ezáltal mélyebb bepillantást nyerhetünk a gondolati és érzésvilágunkba. Kutatások során azok, akik 4 napig végezték a “kifejező írás” gyakorlatot, 6 héttel később egészségesebbek voltak és 3 hónappal később boldogabbnak bizonyultak azoknál, akik felületes témákról írtak. A saját belső monológunk kidolgozása és az irányítás érzésének megszerzése révén kénytelenek vagyunk egyenként szembenézni a gondolatainkkal, struktúrálni azokat, ami gyakran új felismerésekhez, új perspektívához vezethet.

 

Miután feltártuk egy esemény “sötét” vagy “nyugtalanító’ aspektusát, dönthetünk úgy, hogy keresünk benne valami jót is, megnézzük az érem “jó oldalát”. “Minden rosszban van valami jó“ tartja a közmondásunk. Hasonlóképpen az angol nyelvben a “silver lining” kifejezés az optimizmus metaforája, eszerint a negatív eseményeknek lehet pozitív vonzata is. Ez az angol mondás szerint minden felhőnek van ún. “ezüst karimája”, vagyis a legrosszabb eseményeknek vagy helyzeteknek is van pozitív aspektusa. Az “ezüst karima” kutatásának gyakorlata azt javasolja, hogy idézzünk fel magunkban egy nyugtalanító esetet és próbáljunk meg ezzel kapcsolatban 3 pozitív dolgot felsorolni. Ha például egy barátunkkal való nézeteltérésünkre gondolunk, a barátunk érvelésén keresztül lehetővé válhat számunkra, hogy jobban megismerjük a másik nézőpontját. Azok, akik naponta végezték ezt a gyakorlatot 3 héten keresztül, élettelibbé váltak és csökkent pesszimista hozzáállásuk szemben azokkal az emberekkel, akik csak a napi tevékenységeiket szedték össze egy listára. Az “ezüst karima” gyakorlat különösen látványos eredményeket hozott a megrögzött pesszimistáknál, akik a gyakorlatnak köszönhetően kevésbé váltak depressziósakká. A helyzetek pozitív oldalát nézni rendszeres gyakorlást kíván, mivel megállapították, hogy ha felhagyunk a gyakorlattal, a jótékony hatás 2 hónap után csökken.

 

A reziliens emberek hajlamosak a jelenben lenni, “itt és most” -ra fókuszálnak, ahelyett, hogy sajnálkoznának, a múlton rágódnának, esetleg a jövő miatt aggódnának. Ha megállunk egy pillanatra és a jelenre figyelünk, gyakran azt tapasztaljuk, hogy a dolgok valójában jól vannak úgy, ahogy jelenleg vannak. A mindfulness, a tudatos jelenlét egyre inkább lehetővé teszi, hogy a jelenben legyünk és megoldási stratégiákat kínál arra, hogyan kezeljük a negatív érzelmeket, amikor azok felbukkannak, így lehetővé válik számunkra, hogy tudatosan dolgozzunk rajtuk, ahelyett, hogy a félelem és a harag vagy a kétségbeesés uralna bennünket. A negatív gondolatok csillapítására hasznos meditáció lehet a “body scan”. A gyakorlat során tetőtől-talpig végigpásztázzuk a tesünket és megfigyeljük hol tapasztalunk feszültséget, amit a meditáció során tudatosan ellazítunk. Erős érzelmeink hajlamosak a fizikai síkon is megnyilvánulni, ilyenkor azt érezzük, hogy szorít a mellkasunk, görcsbe rándul a gyomrunk. Testünk ellazítása révén könnyíthetünk ezen. Minél több időt töltünk a testünk pásztázásával annál többet teszünk jóllét szintünk javításáért, amivel csökkentjük a stresszre adott reakciónk intenzitását is. Én a karate művészetének 30 éve tartó gyakorlása révén váltam rezilienssé illetve az olyan test és elme feladatoknak köszönhetően, mint a tudatos légzés vagy az izomlazító, nyújtó gyakorlatok.

 

Összességében persze nincs egyetlen jól bevált recept, ami mindenki számára működik. Próbáljuk megváltoztatni a belső narratívánkat a “kifejező írás, az “ezüst karima” féle átkeretezés vagy a meditáció segítségével. Kísérletezzünk velük szabadon, míg rátalálunk a számunkra megfelelő módszerre. Vannak ugyanakkor további lehetőségeink is, mint a megbocsátás, együttérzés, vagy olyan pozitív érzelmeknek az erősítése, mint a hála. 

 

Amint rátalálunk arra, hogy mi működik számunkra, szánjunk rá időt és energiát és alakítsuk át azt szokásunkká, mert, ha abbahagyjuk a gyakorlást azt tapasztalhatjuk, hogy a kezdeti jótékony hatások csökkennek. Megéri az idő és energia befektetést, mivel a reziliencia vagy “újjáéledés” révén a következő nehéz helyzetben gyorsabban fogunk új erőre kapni.